Illés Balázs - Én érzés
Bármi is van a képeimen, akár egy meztelen nő, az a kép akkor is rólam szól, és az én érzéseimről..
Munkáidban hangsúlyosan jelen van a meztelenség és az erotika. Van ennek olyan célja, hogy ez a téma felkelti egy szélesebb közönség érdeklődését?
I. B.: Nincs bennem ilyen szándék. A képeimet tulajdonképpen saját magamnak festem, és van bennük egyfajta „én-keresés”. A képeken tényleg nagyon fontos a szexualitás, ami természetesen az én szexualitásom, de ennek a szemlélő is közvetve a részévé válik. A meztelenség sokszor csak látványként jelenik meg, mondanivaló nélkül, vagy akár mondanivalóval, de pusztán esztétikai szerepe van. Tény, hogy a képeimen sok mindent ezen a szemüvegen keresztül láttatok, de sokszor csak félrevezetésképpen. Az erotika az embereket elviszi egy az irányba, és nem látják meg, amit éppen az adott festmény üzenni akar.
Félsz attól, hogy a képek erotikus hatása korlátozza a befogadást, és ettől nem jön át az a több, amit sugallni akarsz?
I. B.: Én nem nagyon beszélgetek a képeimről, de a reakciókból erre következtetek. Megfestek egy lelkiállapotot, egy helyzetet, egy érzést, ami az enyém, de az, hogy ezt milyen formában mutatom meg, az már más kérdés. Sokan azonban csak az elsődleges látványt, a formát szemlélik, és megakadnak itt.
Gyakran belefested magad a képeidbe?
I. B.: Egyre gyakrabban. Egyrészt, bármi is van a képeimen, akár egy meztelen nő, az a kép akkor is rólam szól, és az én érzéseimről. E mellett egyre gyakrabban jelenek meg én is, konkrétan a képeken, holott eddig inkább az elbújás, a rejtőzködés vágya volt bennem. A festmény egy kapu, egy fórum arra, hogy valaki engem megismerjen.
Milyen érzelmi, vagy egyéb hatást akarsz kiváltani a képeiddel?
I. B.: Valamiféle idilli állapotot szeretnék elérni. Ha ránézel egy képemre, akkor egyfajta érzelmi kilengés után, mindegy, hogy az milyen irányban hat, létrejön egy nyugalmi állapot. Ezt a hatást tudatosan is megpróbálom elérni, amikor egy képen dolgozom.
Körülbelül mennyi idő alatt készül el egy kép?
I. B. : Nagyon lassan dolgozom, sokszor átértékelem a munkámat. Van nagyjából a fejemben egy kép, és ez folyamatosan alakul, ahogy a vászonra kerül. Sokszor a végeredmény már nem is hasonlít az eredeti elképzelésemhez, annyi minden rakódik rá időközben. Ha a lehetőségek adottak és elég motivált vagyok, akkor 1-2 hónap.
Szerinted manapság az erotika milyen minőségben van jelen az emberek életében?
I. B.: Mindenki a maga módján prűd, ami az embereket általában elzárkózásra bírja. Én azért küzdök, hogy ez ne legyen tabu, hiszen mindenki átéli a szexualitást, és ha ez egészséges módon történik, akkor miért kell ezt titkolni?
Általában mik a legnagyobb tabutémái a társadalomnak, Magyarországon, Európában?
I. B. : A szexualitás mindenképpen. Aztán a pénz, például, vagy az érzelmek. Az emberi kapcsolatok önmagában, egy bizonyos formában tabutémaként vannak kezelve.
karcTe hogy állsz az érzelmeiddel? Könnyen beszélsz róluk, könnyen kifejezed őket?
I. B.: Könnyen megfogalmazom őket, igen, a magam számára és mások felé is. De az a baj, vagy talán nem is annyira baj, hogy nincs egy általános érvényű véleményem, hangulatom, így mindig az aktuális lelkiállapotom szerint beszélek magamról, a munkáimról, az érzéseimről.
Milyen a kapcsolatod önmagaddal?
I. B.: Ez bizonytalan. Ha jól sülnek el a dolgok, akkor jóban, ha rosszul, akkor rosszban vagyok magammal. Nagyon sokszor a külvilág rám való reagálástól függ, hiszen ezek visszaigazolnak engem.
Mi az, amit nagyon szeretsz magadban?
I. B.: Azt, hogy érdekel a másik ember, hogy figyelek másokra, a környezetemre és egyből hasznosítom az „információkat” amiket szerzek. Elemző, kíváncsi típus vagyok, de emiatt sokszor túlzottan kritikussá válok. Általában gyorsan ráérzek egy másik emberre, átlátok rajta, ami sok esetben el is riaszthat valakitől. Ugyanakkor, néha hagyom magam elsodortatni, belemegyek a másik játékába, vagy azért, mert ez neki, vagy mert nekem jó.
Mi az, amit megváltoztatnál magadon?
I. B.: Szeretném lenyugtatni, lecsendesíteni magam, a gondolataimat. Úgy érzem, hogy ha belekerülök az élet sűrűjébe, azonnal „kiélesednek az érzékeim”, figyelek, elemzek, gondolkodom a körülöttem lévő dolgokról. Jó lenne, ha tudatosan szabályozhatnám ezt a folyamatot, és le tudnám csendesíteni magamat.
Mi az, amit globális szinten változtatnál meg az embereken?
I. B.: Ugyanazt, amit magamon. Nyugalom, lecsendesülés kellene az embereknek. Nem mondom azt, hogy az emberek rohannak, és nem figyelnek egymásra. Az emberek figyelnek egymásra, csak úgy érzik, hogy őrájuk nem figyelnek, és ez okozza a konfliktusokat. Van olyan társadalmi „ügy”, amiért szerinted érdemes kiállni, amiért tudnál harcolni, küzdeni? Több dolog is eszembe jut, de ezek mind egy irányba mutatnak. Igazából bármiért tudnék küzdeni, ami segítene az embereknek, hogy ezt, a már említett nyugodt, lecsendesült állapotot elérjék.
Mely dolgokat tartod a legfőbb motivációidnak? Mi az a cél, aminek elérése leginkább mozgat az életben?
I. B.: A céljaim szoros összefüggésben vannak a művészi céljaimmal. Egyrészt van egy idilli kép a fejemben, boldog családi élet, biztonság, nyugalom. Másrészt a munkámhoz is ezt a külső megnyugvást és stabilitást keresem, vagyis úgy érzem, ha képes lennék kívül egy nyugodt, anyagilag biztonságos életformát megvalósítani, akkor a munkámban is jobban el tudnék mélyedni. Ez motivál, egy ilyen állapot elérése. Jó lenne, ha csak az alkotásra tudnék koncentrálni, vagy annyi időt tudnék szánni rá, amennyit akarok.
Másrészt nagyon vágyom a szerelemre, a „nőre”. Mostanában ért véget, vagy úgy is mondhatnám, hogy „átalakult” egy hosszú kapcsolatom. Szeretnék szerelmes lenni, újra megtalálni ezt az állapotot. Hiszek az életre szóló kapcsolatokban, de nem tudom, hogy megtalálom-e azt, akibe egy életen át szerelmes leszek.
Fekete szoknyaMennyire vagy boldog?
I. B.: Úgy érzem, hogy boldog vagyok, bár időről időre ezt az érzést jól esik megújítani. Ha sikerül „kifestenem” magamból valamit, akkor az ad boldogságot, ha történik valami jó velem, vagy mással a környezetemből, akkor az emel rajtam. Alapvetően boldog vagyok, de nem vagyok igazán elégedett. Más az elégedettség és a boldogság.
És mitől lennél elégedett?
I.B.: Szerintem soha. Elégedetlenségre hajlamos típus vagyok, magammal szemben és másokkal szemben is. Szeretek rámutatni a hibákra, vagy a hiányokra. Szeretem igazgatni a dolgokat, vagy akár alakítgatni az embereket.
Mi az a hit, vagy meggyőződés, ami megtartja a létezésedet, a munkádat, ami egyfajta alapul szolgál számodra?
I. B.: Egyrészt az, hogy ez a nyugalom, és biztonság, amiről már beszéltünk, bekövetkezik. Ami a transzcendens meggyőződéseket illeti, azt minden embernek magában kell megtalálnia és letisztáznia. Én hiszek abban, hogy ha kívül rendeződnek és megnyugszanak a dolgaim, akkor az belül is ilyen irányban hat majd. Vágyom arra, hogy eljussak abba a szellemi világba, melyben az általam tökéletesnek tartott módon lehet tekinteni a dolgokra. De nem akarom konkrét vágyakkal és elképzelésekkel gúzsba kötni magam. Élem az életem, keresem a kapaszkodókat, próbálom begyűjteni az információkat magammal és másokkal kapcsolatban, és azokból szűrök le felismeréseket, melyek észrevétlenül beépülnek az életembe, a gondolkodásomba.
ÖnarcképSzerinted az életed, vagy általában „az ember” életét a sors igazgatja, az eleve elrendeltség, vagy a szabad akarat és választás lehetősége?
I. B.: Úgy gondolom, hogy van sors, vagyis eleve elrendelt válaszutak vannak, de ezeken a válaszútokon már neked kell dönteni. Mind a kettő megvalósul, a sors és a szabadság is. Rajtunk is múlik az életünk, de nem kizárólag rajtunk múlik.
Fontos neked a közösség? Magányos vagy inkább közösségi típus vagy?
Ha közösségben is vagyok, inkább szemlélőként vagyok jelen. Sokszor feltűnnek apróságok, a mások számára lényegtelen információk, melyekre én különösen figyelek. Kívülállónak érzem magam sok helyzetben, de sokszor hasznos is ez a fajta nézőpont. Néha azt gondolom, a körülmények áldozata vagyok. Keresem az ideális körülményeket, de ez kifogás is. Szeretem mások alá rendelni magam, vagy feláldozni magam, azért hogy a másiknak segítsek ezzel, hogy felismerésre bírjam, vagy valamilyen irányba juthasson ezzel.
Művészként mennyire tudod menedzselni magadat? Folytatsz valamilyen reklám, vagy marketing tevékenységet?
I. B.: Nem folytatok, és tudom, hogy sokkal jobban kellene menedzselni magamat. Talán kellene, hogy felismerjem ennek a fontosságát, hogy akarjam eladni magam, de nem igazán akarom. Örülök az apró sikereknek, és úgy hiszem, ha a művészetem kiforrja magát és ér annyit, amennyi van benne, akkor már nem kell hozzá marketing. Legyünk őszinték, minden a pénzről szól, és engem ez nagyon bosszant. Ha vannak olyanok, akik odajönnek hozzám, hogy nagyon tetszik nekik egy-egy munkám, akkor az nagyon boldoggá tesz, és ezekért a „spontán” visszajelzésekért vagyok a leghálásabb.
Budapest, 2009. február 11.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges


