Hogyan lett Önből építész, és miért ezt a hivatást választotta?

Nem volt jobb. (nevet) Tulajdonképpen nem igazán tudom, hogyan lettem építész. Gyerekkoromban szerettem festeni, állítólag tudtam is valamennyire. Általános iskolában a festés érdekelt, aztán elkerültem a Dunára kajakozni, akkor meg semmi más nem érdekelt, csak a kajak meg a csajok.

Egy fiatal képzőművész "fiatalsága" manapság inkább előny, vagy hátrány a pályán való érvényesülés szempontjából?

Fiatalnak lenni alapvetően mindig jó, és nem hiszem, hogy annyira sötét a helyzet, hogy ne lehetne érvényesülni. Ha az ember dolgozik, akkor meg tudja teremteni a lehetőségeket és be is tudja mutatni a munkáit. Én úgy látom, hogy fejlődnek és alakulnak a dolgok az utóbbi években, galériás vonalon is egyre több lehetőség van.

Hogyan lett belőled szobrász?

Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy az lett belőlem… Nem tudom, mi lett belőlem… most éppen ez van.

Műveid témájukban és megvalósításban is merészek, rendhagyóak. Tudatosan akarod provokálni az embereket?

V. Á.: Régen volt bennem provokálási szándék, de ez már egyre kevésbé jellemző. Ez olyan túl direkt, túl önző lenne, hogy most odacsapok, és valami nagyon újat akarok mutatni. Különben már nincs is nagyon új a nap alatt. Kicsit nyugodtabban állok hozzá az alkotói folyamathoz, persze ezek a szándékok is bennem élnek még, de már nem elsődlegesek.

Munkáidban hangsúlyosan jelen van a meztelenség és az erotika. Van ennek olyan célja, hogy ez a téma felkelti egy szélesebb közönség érdeklődését?

I. B.: Nincs bennem ilyen szándék. A képeimet tulajdonképpen saját magamnak festem, és van bennük egyfajta „én-keresés”. A képeken tényleg nagyon fontos a szexualitás, ami természetesen az én szexualitásom, de ennek a szemlélő is közvetve a részévé válik.